Szeretettel köszöntelek a a közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
a vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a a közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
a vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a a közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
a vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a a közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
a vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Ezt a témát [Törölt felhasználó] indította 15 éve
Hiába.
Életre vagyok ítélve.
Nekem sosem sikerül az öngyilkosság sem.
Még az intenzív osztályról is egyedül jövök ki.
Mozog kezem, lábam, buszra szállok.
Csak élni nincs kedvem.
Ez senkit sem érdekel.
Mint egy színdarab: a főhős sohasem érheti el célját.
Valami mindig közbejön:
Vagy az utolsó pillanatban segítségére siet valaki… Vagy inába száll a bátorság… Vagy a technika ördöge… Vagy kihányja a bevett gyógyszereket… Életre vagyok ítélve.
Mindhalálig.
Hozzászólások eddig: 18
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
aztán,olyan is van,hogy két szerelmes fiatal összekerül,sokat tanultak,még a saját ingatlant is sikerült megszerezni,így aztán jöhetett az Úr áládása!Ám egy lelkiismewretlen főorvos kezétől,gyönyörű,egészséges,3 napos kisfiú életét veszíti...
A második gyermekkel az édesanya ,egyik pillanatban - végre -a világ legboldogabb mamija ,ám még is minden harmadik mondat után lehűlyézi álomszép és okos és családcentrikus,gyönyörű kislányát...12 év gyötrő,egy percig sem megpihenő,fájdalmakkal teli érzéseiből,mint "Csipke Rózsika álmából"felébred....persze a történet ,a tragédiára 12 év múlva,előtte még idegösszerroppanást kapott....két év után a pszichiáter leírta :MÁR GYÓGYULT,nem depressziós a beteg...Végre,csak gyönyörű,kis hercegnőjükre figyelhetnének,ám erre nem teljesen 2 év múlva megölték ...egy szerencsétlen ,nevezzük balesettel a drága Angyalt......pedig gyönyörű,jó és kishugikáját,a szüleit,a nagyikáékat,a nagybácsiékat,a keriéket,minden kis állatot,a növényeket és az Úrat,magát is,ÚGY SZERETTE!!Imádkozott rendszeresen.......
No,Ti fel tudtatok volna - e állni saját hibáitokból???Mert nem maradt rá idő....igaz,az még előtte kb . másfél évvel "BELEFÉRT",hogy végre"TISZTÁN" átölelhette az édesanya és szomorúan elrebeghette:"Kislányom,ne haragudj!".......
...........
czihaki viktoria üzente 11 éve
Nem tudom miért hagyott el a fiad, de tudod a gyerekeink hiába mi hozzuk őket a világra, ha felnőnek akkor egy különállóvá lett ember, aki elképze4lhető hogy teljesen másképp gondolkodik mint Te. Ehhez semmi köze sok esetben a nevelésnek Lehetett az ember akármilyen jó szülő, a gyermekünk még is mássá lesz, mint szerettük volna-- ebben viszont a genetikai örökség a ludas.
Nekem két gyermekem született és neveltem fel őket a legnagyobb szeretettel. De már gyermekkorunktól kezdve kiderült, hogy hiába lettek két apától, valahol én csupán kihordtam őket, felneveltem, szerettem őket, de alig örököltek tőle. az egyik gyerekem hiába örökölte tőlem azt hogy könnyen tanult, az alaptermészete önző volt, erőszakos, mint az apai ág--
Csak épp nem lett agresszív és alkoholista, mert tőlem nem tanult ilyesmit, de ha az érdekei úgy kívánták meg akkor még engem is elárult, lenézett mert az ő szemében akit tan itattam én csak ápolónő voltam aki a sz..t hogy is vagy képes kimosni mások alól?-- több esetben megjegyezte-- tegyem hozzá ma orvos Kanadában-- de lenézi a munkás és egyszerű embereket, nála az ember az egyetemi végzettségnél kezdődik. Meg is kérdeztem tőle mond fiam mi a frászkarikának lettél Te orvos? -- a válasz; a több pénzért és az egzisztencia miatt....
A másik gyerekem kislány lett, egy másik, de szeretni való férjtől. A lányom végtelenül kedves, jóindulatú teremtés lett--- DE! Visszaütött az apai ágon a nagypapára- aki nagyon kedves, vidám, de balkezes és diszlexiás volt, labilis személyiség és alkoholt fogyasztó. Őreá hasonlított mindenben a kislányom és ahogy cseperedett úgy jöttek elő nála ezek a genetikai hibák. Befolyásolható, labilis természete mindig olyan kapcsolatokba kergette ahol vagy verték vagy cserben hagyták amíg depresszióssá nem vált és alkoholhoz nem nyúlt a komáig leitta magát-- azóta szétesett személyiség. Jön kedves szeretettel teli-- aztán elmegy mert a gondolatai már szétesettek. Két csodálatos fia született, és csodálatos anya is volt 9 évig, aztán itt felejtette a gyerekeit nálam... és azóta is kóborol, mint egy hontalan eb. Van amikor minden második héten itt van hét végén és akkor szereti a gyerekeit, aztán van amikor félévig is eltűnik.
Tudod, olykor el kell fogadnunk azt, - még ha fáj is, hogy MI és a GYEREKEINK bizony egy MÁS világok, nem mindig hasonlítanak ránk, nem mindig úgy gondolkodnak és éreznek, mint mi, és nem mindig azt akarják élni és úgy, ahogy mi.
[Törölt felhasználó] üzente 12 éve
Kedves Éva!Nem derül ki számomra, mit jelent pontosan, hogy "elhagyott" a fiad.Így azt sem tudom megítélni, kell-e , hogy várd, vagy jobb lenne elfogadni a tényt a Te érdekedben.
[Törölt felhasználó] üzente 12 éve
Bohunka Éva üzente 12 éve
Agyvérzésem volt. A kórházban egy csomó depresszió elleni gyógyszert kaptam, és kapok azóta is.
Amikor a fiam elhagyott, végképp elromlott minden. 13 hónapja, hogy elment, de én rendületlenül várom.
Az egyik percben nevetgélek , a másik percben zokogok. Ezt hívják depressziónak, ugye? Csak az a baj,
nem tudok ebből kilábalni. Mindenhol a fiamat keresem...
[Törölt felhasználó] üzente 12 éve
Nagyon sok hasznos dolgot írsz.Kár, hogy azt látom a statisztikában, hogy mások ezt az oldalt nem olvassák.Hátha rászoknak.Bizony-bizony, nekünk kell magunktól meggyógyulnunk.Csak mi változtathatunk rajta.akutya nehéz, de muszáj.Magunkat szeretni nehéz néha,pedig ezt kell erősíteni.Azt pedig szintén mondogasd magadnak, milyen jó, hogy van hová hazamenned.Milyen jó ez.Milyen jó az.Csak a jót ismételni, sose a rosszat.
[Törölt felhasználó] üzente 12 éve
czihaki viktoria üzente 12 éve
Megint én vagyok, nagyon jó hangulatjavító a reggelre ivott csokoládé. De százalékban valóban igazi csokoládénak kell lennie. De ellehet osztani egy bögre adagot kétszerre is. Reggelre és délutánra
czihaki viktoria üzente 12 éve
Még egy fejezetet ajánlanék, benne sok olyan gondolat van, amely a sorsunkat segítheti vagy épp megcáfolhatja. 60.f. Szeretet, szerelem, barátság, és elmúlás... blog
czihaki viktoria üzente 12 éve
Az élet egyszeri és megismételhetetlen. Igaz ha valaki véget vet életének, eljuthat az isteni Energiához és általa elnyerheti a halhatatlanságot, de az nem azonos a megnyugvással, hanem az igazság az, hogy végleg elveszítheti önnönmagát, mert csak részévé válik egy gigantikus Tudatnak. Több ezer esztendőre emberi idővel számolva. Ha valaki meghal megszűnik, mint független élet, megszűnik mint önálló, gondolati lélek. S egyszer valahol a kozmoszban ha a földünk holttá válik abból a sok sok lélek tudat gyurmából" csillagászati nyelvvel energiaplazmából, ha kiszakad a bolygónkból, eltávozik és egy új Földön vagy több Földön a kozmoszban, új kék eget és új életet teremtenek, de az már nem mi leszünk, csak egy új éltnek feltámadása.
Aki depressziós, vagy akinek az élete valahogy sehogy se sikerül, akkor arra gondoljon, milyen fantasztikus Ő maga. Tanulja meg érezni saját lelkét, testének lüktetését, s tegye boldoggá Én-je saját lelkét azzal, hogy kapcsolatot teremt vele.
Iszonyúan nehéz volt az életem gyermekkortól kezdve és tulajdonképpen hiába értem el azt hogy valakik szeretnek, hogy van otthonom, hogy van hová haza mennem, de soha nem érzem azt itt lakom ez a hely az otthonom, mert valamikor annyit de annyit voltam földönfutó, Senkihez se tartozó--ez beleég az emberi lélekbe, mert a lélek soha semmi fájdalmat nem felejt.
DE? DE! Először is boldoggá tett az a tudat, hogy a lelkemmel az Énem egy és bármikor kapcsolatba léphetek vele érezhetem, A lélek pedig ilyen gyakorlat után, erőt adott ismételten, s a másnapot teljes bedobással kezdtem, nem hagytam maga alá gyűrjön bármi is.
Ezért ajánlom aki még nem járt nálam, az első blogom olyan fejezeteit ahol a lélekkel a gyógyitással van kapcsolatban.(http://A-letezes-fantasztikuma-.blogger.hu)
A második blogomban kimondottan a lélekkel való gyógyításról írok a következő fejezetekben;
69.f.Gyógyulni a Lelkünk segítségével. 71.f.Mit kell még ismernünk a tudattal való gyógyításnál?
Tessék a meggyógyulni és kinevetni ezt a olykor hűje sorsot, átlépni minden akadályon.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Új hozzászólás