Amikor a gyerekből felnőtt lesz, szerepeket oszt neki az élet: házastárs, szülő, munkatárs lesz. Igyekszik megfelelni az elvárásoknak, és ez így van rendjén. Ám azok az emberek, akiknek gyerekkorukban túlzott elvárásoknak kellett megfelelni, sikertelennek érzik magukat – mivel felnőtt korukra maximalisták lesznek. A környezet számon kérő magatartása is csak ront a helyzeten, ahogy az sem jó, ha túl magasra tesszük magunknak a mércét.. Az egész élet a megfelelésen fog alapulni, és a megoldatlan, vagy hibásan megoldott feladatok irreális bűntudattá fajulnak.

Egyes emberek profi módon alkalmazzák komfortérzetük növelése érdekében, vagy akár csak egy játszma keretein belül, hogy ,,emberebbnek” érezhessék magukat adott helyzetben – ők is önértékelési problémákkal küzdenek. Fel kell ismernünk a másik ember részéről érkező bűntudatkeltést, mivel feleslegesen terhel minket. Jellemző, hogy haláleset után az ember saját magának gerjeszt bűntudatot – többnyire alap nélkül: nem tettem meg mindent a másikért, amíg még lehetett, amíg még élt.A bűntudattól való szabadulás

Először is, ismernünk kell magunkat. Reális képet kell alkotni magunkról, hogy az indokolatlan bűntudattól szabadulni tudjunk. Nem megoldás az sem, ha átesünk a ló túloldalára, és mindenért másokat okolunk – ebbe a hibába sokan beleesnek.

Inkább olyan elvárásokat kell kialakítani magunkkal szemben, amik reálisak, és csak azokért a hibákért kell felelősséget vállalnunk, melyek ezen keretek között mozognak. Az indokolatlan bűntudat megfosztja az embert az örömérzettől, ami a végső elkeseredésig űzheti az embert.

A reális bűntudat viszont tiszteletet érdemel, tehát a végső kicsengése pozitív.

Nem csak másoknak kell tudnunk megbocsájtani, hanem saját magunknak is. Ennek alapköve, hogy szeretnünk kell magunkat, és meg kell tanulnunk elfogadni azt, hogy minden ember, ahogy mi magunk is, más.

Mások az erősségeink, gyengéink – ez utóbbiak nem feltétlenül hibák. A kínzó bűntudattól való szabadulás hosszú folyamat, mivel aki éveken keresztül nem szerette önmagát, annak ezt meg kell tanulni.

Érdemes szakember segítségét kérni, ha ezek a központi gondolataink: tehetetlennek érzem magam, nincs megoldás. Senkiben nem bízom, csak saját magamban, nekem kell irányítanom, hogy jól menjen minden. Értéktelen vagyok. Nem vagyok szerethető. Nem tudom, ki vagyok, mi az ami normális.

A bűntudat fontos, fejlődésben segítő dolog az életben, de meg kell tartani az egyensúlyt, hogy boldogan élhessük napjainkat.