Mi változik attól, ha egy vadidegen embernek elmeséled a legnagyobb bánatodat, fájdalmadat? Hogyan tud segíteni a nehéz helyzetekben egy pszichológus, terapeuta vagy mentálhigiénés szakember? Sokak számára valóban kérdés, hogy mitől működnek a segítő beszélgetések, hogyan érhetik el vele, hogy fizikai tüneteik csökkenjenek, esetleg eltűnjenek. A laikus számára ez varázslatnak tűnhet, a segítő pedig olyan tekintélyszemélynek, aki képes a számodra megoldhatatlan helyzetet egy pálcasuhintással megszüntetni.

A változás lehetősége a kapcsolatban rejlik

A varázslat nem a segítő személyében rejlik, hanem a kettőtök között kialakult kapcsolatban. A gyógyulás, a változás alapvető feltétele az, hogy a segítő (jó esetben) feltétel nélkül elfogad téged. Gyakran előfordul, hogy a kliens ekkor éli át először azt, hogy ő úgy, ahogy van szerethető és értékes. Már ez az élmény is komoly gyógyító erő, hozzásegíti őt ahhoz, hogy elfogadóbb legyen önmagával szemben. A segítő és kliens között kialakuló intimitás, bensőséges viszony által a kliens megtapasztalhatja valódi önmagát. Az elfogadó légkörben leveheti a maszkjait, és kiderítheti, ki is ő valójában. Szembenézhet eddig takargatott, negatívnak tartott tulajdonságaival, megbarátkozhat az árnyékával, sőt túl is léphet rajta. Ha azt tapasztalja, hogy az, amit eddig gyűlölt magában, elfogadható, akkor többé nem kell mások előtt sem alakoskodnia, teljes egészében lehet önmaga, vállalhatja, kifejezheti az érzéseit, spontán, őszinte és valódi lehet a kapcsolataiban.

Segít rendszerezni a gondolataidat

A segítő nem követ semmiféle stratégiát, teljes egészében rád hagyatkozik, annál a szálnál kezditek kibogozni a gubancot, amelyiket te fontosnak tartod. Minden egyes találkozás út az ismeretlenbe. A segítő nem értékel, nem kritizál, de nem is dicsér, csak visszatükrözi azt, amit mondasz. Ez nem azt jelenti, hogy papagáj módjára megismétli az általad mondottakat, hanem az általad kifejezett érzéseket, gondolatokat maga is feldolgozza, strukturálja, és visszajelzi neked. Vagyis „helyetted" dolgozik, és hozzásegít téged ahhoz, hogy a benned kavargó indulatokat, gondolatokat rendszerezd, esetleg pontosítsd. Ily módon benned is rendszereződik, átértékelődik, kitisztul a kép.

Hogy mi haszna mindennek?

Például bővül az önismereted, reálisabbá válik az énképed. Ha önbizalomhiánnyal küzdesz, és ha önmagadra gondolsz, jórészt negatív gondolatok jutnak eszedbe, a beszélgetések segítenek abban, hogy objektívebben lásd magadat, és képes legyél befogadni a környezetedtől érkező pozitív visszajelzéseket is. A beszélgetések során reálisabbá válik az ideális énedről alkotott képed is, már nem teszed megugorhatatlanul magasra a lécet, mert el tudod fogadni magadat olyannak, amilyen vagy. Ha az énkép és az énideál közötti távolság csökken, lényegesebb kevesebb belső szorongással kell megküzdened, és a felszabaduló energiádat arra tudod használni, hogy amikor kapcsolatot létesítesz másokkal, az „itt és most"-ban tudj létezni, a másikra tudj reagálni, ne a fejedben róla kialakult képre. Vagyis a kapcsolataid harmonikusabbá válnak, a nehéz helyzeteket többé nem problémának, hanem kihívásnak látod. (Természetesen a konfliktusok nem tűnnek el az életedből, de képes leszel kezelni őket.)

Képes vagy a mában élni

Fontos hozadéka a segítő beszélgetésnek, hogy megtanulsz felelősséget vállalni a saját életedért. A beszélgetések elején a kliensek gyakran azt gondolják, hogy a nehéz helyzet kialakulásáért a szüleik felelősek, akik rosszul nevelték, nem szerették őket eléggé. Felelős a társadalom, a főnök, a kollégák, a feleség, a férj és az egész világ, de ők nem. A beszélgetések során a kliens rájön: ahhoz, hogy a nehéz helyzet változzon, neki magának kell először változnia, neki kell felelősséget vállalnia a helyzetért, a megoldás előremozdításáért.

Szeretném eloszlatni azt a tévhitet, hogy a segítő beszélgetés végére elérjük az idilli boldogság állapotát, amikor már nem jön elő több probléma és konfliktus. De előjön, csakhogy az érettebb személyiség képes ezekkel megbirkózni, megengedi magának a folyamatos változást, feladja azt a vágyát, hogy a megszokott helyzetektől várja a biztonságot. Barátságosan nyitottá válik a benne lejátszódó folyamatokra, megtanul érzékenyen figyelni önmagára, egyre inkább megbízik a benne lezajló folyamatokban. Olyan állapot ez, amikor egyre inkább a jelenben vagy. Már nem terhel a múlt, nincsenek feldolgozatlan fájdalmak és hibáztatások a gyerekkorból vagy a közelmúltból. Az éned az átélt élményekből formálódik, és nem az átélt élményeid szűrőjén át fogod fel a pillanatnyi történéseket. Képes vagy megélni a pillanatot a maga realitásában, vagyis a jelenben létezel. Már nem béklyóz a múlt, és nem szorongat a jövő.