Az állatterápia módszerét B. Levinson, amerikai pszichológus dolgozta ki a 60-as években. A pszichológus egy viselkedészavaros kisfiúval foglalkozott, akit több hónap után sem tudott szóra bírni. Egy alkalommal kutyája is jelen volt a foglalkozáson és nagy meglepetésre az addig szótlan kisfiú elkezdett a kutyához beszélni. A pszichológus később már speciálisan kiképzett kutyákat vont be pszichoterápiás foglalkozásokba.

Az utóbbi években hazánkban is megnőtt az érdeklődés az állatok (pszicho)terápiás alkalmazása iránt. Az állatok és az emberek kapcsolatának vizsgálata bekerült a pszichológusok kutatásainak fókuszába. Azóta vizsgálatokkal igazolták, hogy az állatok terápiába való bevonása segíti a betegek testi, lelki és szellemi felépülését. A mindennapi életben is megfigyelhető tény, hogy a háziállatok társaságában javul az emberek hangulata és közérzete. Kutatásokkal kimutatták, hogy akik állatokkal élnek együtt, azoknak jobb az egészségük és kiegyensúlyozottabb a lelki életük, mint azoknak, akiknek nincsenek házi kedvenceik. A mai modern társadalomban egyre több az elidegenedett, elvált, magányos ember. A társ-állatok viszont a gondoskodásért cserébe ragaszkodásukkal és feltétel nélküli szeretetükkel ajándékozzák meg gazdáikat.

Az állatterápiás kezelés nem önállóan folyik, hanem egy másik kezelés kiegészítéseként. Mivel a gyerekek és a felnőttek is könnyebben alakítanak ki kapcsolatot egy állattal, így rajtuk keresztül hatékonyabbá tehetjük a terápiát. Szinte „csatornát” építenek a kezelt és a kezelő között. A leglátványosabb eredményeket ezért olyan esetekben érik el, amikor az egyáltalán nem vagy nehezen kommunikáló páciens kezelésébe vonnak be kutyát. Itt az állat rendszerint passzív, pusztán szeretetre méltó lényével éri el azt, hogy a beteg megnyíljon felé.  A páciens a kutyával gyorsan és könnyebben felveszi a kapcsolatot, simogatni kezdi, beszél hozzá. A terapeutától kérdezhet az állattal kapcsolatban, ezután már biztosan megtörik a jég és a terápiára is nyitott lesz.

Az állatterápiában alapvetően két csoportot a látogató és a fejlesztő terápiát különböztetjük meg. A látogató terápia célja az életminőség javítása. Kötetlenül zajlik, előírások nélkül a kezelt személyek igényeihez igazodva. Ezt a terápiát végezheti szakember, de önkéntes laikusok is. Amerikában már szinte mozgalommá vált, hogy "szociális segítő kutyákat" alkalmazzanak idősek otthonában, fogyatékosok intézeteiben, gyermekotthonokban. Itt olyan önkéntes gazdikról van szó, akik különböző kórházakban látogatják meg a betegeket, és megpróbálnak örömteli perceket szerezni a rászorulóknak. A gyógyító négylábúak kiválasztásánál egyetlen szempont dominált, hogy az állat kiegyensúlyozott és emberbarát legyen. Az állatok alkalmazása során semmiféle higiéniai, vagy egyéb, az emberi egészségre káros hatás nem merült fel.

A fejlesztő terápia egy célorientált beavatkozás, melynek célja a páciens fizikai, érzelmi, szociális és kognitív funkcióinak javítása. A kezelések mindig egy előre megírt fejlesztési terv alapján folynak. A változásokat dokumentálják és kontrollcsoportokéhoz vagy a páciens korábbi állapotához viszonyítják. Az ilyen terápiákon jól felkészített, engedelmességi és egyéb speciális vizsgákon megfelelt kutyákkal dolgoznak. A páciens, vagy a csoport a célnak megfelelő feladatokat a kutyával vagy a kutyáért oldja meg. A kutyás terápia számtalan területen használható. Ilyen területek lehetnek a tanulási problémák, családi feszültségek, lelki terhek, fejlődési rendellenességekkel élők, mozgáskorlátozottság, egészségmegőrzés, alkoholizmus, drogfüggőség, házassági válság stb. A speciális kiképzésben részt vett állatok vakokat, siketeket, mozgássérülteket, és epilepsziásokat is hatékonyan segíthetnek a mindennapi életben.

A világon mindenhol alkalmaznak állatterápiákat, de leginkább Amerikában terjedt el az állatok segítségével való gyógyítás. Idősotthonokban, kórházakban fogyatékosok intézeteiben alkalmazzák kísérő és hobbi állatokat. Autista gyerekek tanulnak delfinekkel kommunikálni, vagy börtönbüntetésüket töltő elítéltek és ifjúkorú bűnözők, fejlesztik a személyiségüket azáltal, hogy vad lovakat törnek be, vagy más állatokat gondoznak.

Hazánkban, a pszichoterápiában, gyógytornában és a fogyatékkal élők terápiáiban nagy sikerrel használják az erre a célra betanított lovakat is.