Kedves Mária,
Készítettem egy ünnepi válogatást a verseimből. Ha tetszik, kérlek küldd tovább ismerőseidnek,
Méltó, szép ünnepet kívánva, üdvözöllek, Ervin

Március 15-i válogatás Aranyosi Ervin verseiből

Aranyosi Ervin: Március 15-e

Mit is jelent a Magyarnak,
- mondd mit jelent e nap?
Mit jelenthet a rabnak,
ha végre már szabad?
Érzed, a szíved dobban,
lüktetni kezd a vér,
holt tüzed lángra lobban,
s harcolsz az álmodért.
Ősök mutatnak példát,
te érzed: - Menni kell!
Kivont karddal kezedben
a barikádra, fel!
De jaj, kivel állsz szemben,
ki lesz ellenfeled?
A Világ? Európa?
Ki készül ellened?
Vagy néped "vezetői"
a pénzért - árulók?
Kik vígan panamáznak,
s nem visszahívhatók?
Mit is jelent a Magyarnak,
- mondd mit jelent e nap?
A szabadság csak álom,
mert rabként tartanak?

Aranyosi Ervin: Petőfi verséhez...

Ó Petőfi és a nagy magánya.
Költő király és március "vagánya".
Ki kokárdából szép szivárványt festett,
s megénekelte a hajnalt és az estet.

A színész-költő, járta a pusztaságot,
közben a szíve dicsőségre vágyott.
A szerelemről oly szépen énekelt.
és a Tiszába is életet lehelt.

Költő-óriás és rövidke élet,
örök ifjúsággal, - ez volt az ítélet.
Bár elszálltak azóta súlyos évek,
legkedvesebbje a Magyarok szívének.

Aranyosi Ervin: Az aradi vértanúk emlékére

Szabadság, mit legyűrt a zsarnok.
Egy nép mely gyászol, s ünnepel!
Temetni jöttünk és siratni,
de e nép többet érdemel!
A gőg, s a túlerő legyőzött,
de büszke népünk fennmarad!
Ők tizenhárman ott nyugosznak,
nem népünk sírja lett Arad.
Ha hűvös, őszi éjszakákon,
a csillagokat kémleled,
tizenhárom ragyogó csillag
felülről őrzi népedet.
Hibáinkból tanulni kéne,
mert "megbűnhődte már e nép"!
S a hűvös, őszi éjszakákon
érezd a HŐSÖK tekintetét....

Aranyosi Ervin: Hazaszeretet

Bárhol is jársz, szerte a világban,
hazádat máshol meg nem lelheted,
a gyökered idenőtt hajdanában,
meghatározva az egész életed.
A nép, mely itt él, mindig a te néped,
e tájon szíved hangosan dobog.
Hogy mi köt ide mindörökre téged?
Mitől vagyunk mi itthon boldogok?
Ideköt minket milliónyi emlék,
ezernyi érzés, mely hatott itt reánk,
A kultúránk, mely pallérozta elménk,
a büszkeségünk, mert ez a hazánk.

Aranyosi Ervin: Otthon, haza...

Az OTTHON, csak olyan,
mint állatnak az ól?
Ahova visszatér,
ha kint járt valahol?

Nem! Az OTTHON az,
ahova hazavágyok,
s hiába járom
be az egész világot!
Hiányát érzem,
honvágy szorítja lelkem,
vissza kell térnem,
hazámba megpihennem.

Ha elfáradtam
erőre itt kapok.
Világmegváltó álmok
s dolgos nappalok,
Ősök minden tudása,
hitem, kultúrám adja,
földönfutóvá lesz az,
ki mindezt megtagadja.

Hol a honfitársak
mind e nyelvet beszélik,
s hogy mit jelent?
Azt a szívükkel értik.
Nem csak tanulták!
- Mint fa a gyökerével,
mind magukba szívták,
anyjuk édes tejével.

S e honon belül
bárhova jussak el,
Itthon vagyok!
Lelkem nyugvásra lel.
Őseim jussa,
szívemben mindig él,
s amíg csak élek,
boldogan remél.

Egy kis lakásnál
több az én otthonom.
Ideköt minden,
s nem tagadhatom.
Itt szeretném
a legszebb életet,
e szép hazában
együtt, veletek!

Aranyosi Ervin: A Tisza

Kanyargós, vadregényes tájon,
hömpölyögsz vadul, szabadon,
Arany homok béleli ágyad,
mit széthordasz az utadon.

Magyar hazánk kies vidékén,
puszta partok közt elhaladsz,
Ha úgy van kedved, törve-zúzva
a Duna csíkjáig szaladsz.

Szeszélyed már megénekelték,
s zabolázták a lelkedet,
egykor új partok közé terelték,
magyar virtusú vizedet.

Ki látott már, nem tud feledni,
miénk vagy, és jól ismerünk.
Szabadon élő, magyar folyó,
mit ránk bízott az Istenünk.

Aranyosi Ervin: Ez a hazám...

Ez a hazám, mert itt születtem én.
Itthon vagyok, itt élem életem!
Magyar vagyok s a szívem rejtekén,
magyar valómat büszkén viselem.

Ez a hazám és ide köt szívem,
ahol a szél is magyarul dalol,
S ha utam innen más tájakra visz,
lelkemben honvágy vadul zakatol.

Ez a hazám, s köröttem él e nép,
Tíz millió ember, akiket ismerek,
Ha ok van rá, és himnuszunk ha szól,
lelkem ha hallja, mindig megremeg.

Ez a hazám, e széles anyaföld.
itt tettem egykor az első léptemet.
Itt élek én, s ha egyszer elmegyek,
visszafogad és végleg eltemet.

Aranyosi Ervin: Radnóti Miklós emlékére...(1909-1944)

Ez a hazám, mert én is itt születtem.
Mióta élek, ez táplálta lelkem.
Magam mögött, - ha léptem, - itt hagytam nyomot,
s bárhova visz az élet, itt itthon vagyok.
S kik körül vesznek engem, egy nép, egy nagy család.
Értik mit mond a nyelvem, mert századokon át
őriztük kultúránkat, megóvtuk kincseit,
s elűztük kis hazánknak ellenségeit.
S most emlékezzünk Ő rá, kit a honszeretet,
halálba vonulva is, szép versekre ihletett.
Száz éves is lehetne, emléke most is él,
NEM TUDHATOM, hogy meddig, de verse elkísér...

Aranyosi Ervin: Mosolyogj magyar!

Áldd meg Isten a magyart!
Mosolyát, mit eltakart
Villantsa bátran.
S itt e hazában,
Felemelt fejjel
boldogan éljen,
nevéhez méltó
megbecsülésben.

Annyian mondják:
Peches e nép.
S meghamisítják
a történetét.
Pedig ha nézed,
magad is érzed,
örökös részed
a büszkeség.

Mi minden adtunk
Már e világnak?
Hőseink szobra
még része a mának.
Szellemünk formálja,
bejárja a földet,
Minket hívnak,
ha "kéne egy ötlet".

Használnak minket,
de megbecsülésben
ritkán van részünk!
Nehezen értem:
Szeretünk adni,
De nem merünk kapni,
Méltó jutalmunk
Mind elfogadni.

Eredményeinket
'fölözik mások,
az agyelszívásra
nem lehet más ok.
Tanuljuk hát meg
végre a titkot:
Nem csak az ötletet
Vonzhatod itt-ott.

Anyagi, lelki
gazdagodásunk.
Kapjunk meg mindent,
Amire vágyunk!
S legyen mosolya
végre e népnek.
Higgyük, érezzük
Az életet szépnek.

Aranyosi Ervin: A magyarok és a ló...

Hány emlékünk szóla róla,
Hogy a magyar tényleg jóra,
s lóra termett.
Átszövi a történelmet.

Messziről jött ősi népünk,
ám mikor e földre léptünk,
le a lóról,
jó helyen voltunk és jókor.

Arról is mesélt a strófa
rettegett fél Európa
közel, s távol
a hős magyarok nyilától.

És a magyar lóról támadt!
Egymáshoz nőtt ember s állat,
együtt éltek.
Hátast, társat nem cseréltek.

Vajon mért cseréltek volna?
S mit jelent nekünk a ló ma?
Ez a társunk,
járművünk és jó barátunk.

Bár az úton, ahol járunk,
lovat nagyon ritkán látunk,
azt remélem:
Itt a Kárpát medencében,

becsben tartjuk még a lovat,
bár repülő, autó, vonat
állt helyére.
de a magyar szerencsére,

szereti és megbecsüli,
ha teheti meg is üli,
s néha hajtja,
a lóra termett magyarja.

Aranyosi Ervin: Mosolyogj drága Magyarország!(3.)

Mosolyogj drága Magyarország!
Mutasd mindig a szebbik arcod!
S ne hagyd, hogy arcul üssenek,
mert másodszor is odatartod.

Kenyér és cirkusz kell a népnek,
Ezért butít a MÉDIA,
Negatív híreket mesélnek,
S reklámon él a nép fia.

Pedig tudja, hogy másra vágyna.
Volt kultúrája, s volt esze.
Volna igénye tudományra.
De kényelmesebb a: Fogd, nesze!

Szomorú, s nincs más választásunk.
Akik közül választhatunk:
Sok harácsoló honfitársunk.
Az állam elnyom, s nincs szavunk.

Mosolyogj drága Magyarország!
Mutasd mindig a szebbik arcod!
S ne hagyd, hogy arcul üssenek,
mert másodszor is odatartod.

Kiszolgálunk egy szebb világot,
Ki tőlünk nyugatra költözött,
S Uniós tagságot kiváltott
S "egyenlőbb" a többiek között!

Törvény védi a gazdaságát,
A miénk meg lassan tönkre megy.
Dömping termékek sokaságát,
hitelre etetik meg veled.

Agrár országunk eladta kincsét,
Eladva már, mi adható.
Politikusaink kiderítsék,
zsebükbe mennyi rakható.

Mosolyogj drága Magyarország!
S nem baj, ha könnyezik szemed!
S bár lopva néz rád Európa,
Azért a néped még szeret!