Ez a történet annyira igaz, hogy érdemes elolvasni

és magatartásunkat megfelelően alakítani!!!

Kovács Jánost pontosan reggel 6 órakor ébresztette órája (made in
China). Amíg a kávéfőzője (made in China) a reggeli kávét (product of
Brasilia)csepegtette, lezuhanyozott, a haj szárítóval (made in Taiwan)
megszárította a haját, a villany borotvájával (made in China)
megborotválkozott. Egy pólót (made in India)és farmert (made in
Singapore) húzott. Lábait sport cipőbe (made in Korea) bújtatta. A
kenyér pirítójából
(made in Philippines) kinyert pirítóst reggelizett, majd
menedzser kalkulátorán (made in Mexico) megnézte aznapi feladatait.
Az órán a pontos időt (made in Switzerland)beállította a rádió (made in China)
alapján, majd beült az autójába (made inGermany). Este bekapcsolta tévéjét
(made in Japan). Amíg a brazil sorozatot nézte,elgondolkodott, miért
nem talált ma sem egy jól fizető magyar munka helyet...
"Made in China" olvashatjuk nap mintnap. Cipőnket, ruhánkat,
elektronikai berendezésünket, sőt lassan már a gyerekünket is
Kínában csinálják. Az a tény, hogy ezek a roppant ízlésesen és
igényesen elkészített termékek általában az első használat után
tönkre mennek, végtelen örömmel tölthet el minket, hiszen az újabb
termék megvásárlásával fél maréknyi rizs értékű pénzt juttatunk az
éhezőknek. Azonban mielőtt még elérzékenyülnénk saját magunk önzetlen
jóságától, nézzünk szét egy kicsit a környezetünkben.

Nézzük meg, miért lett munka nélküli Kati néni, a varrónő, miért lett
34 évesen rokkant nyugdíjas Feri, miért 

akasztotta fel magát a
gazdálkodó Józsi bá', vagy miért turkál ott a kukában az a büdös
hajléktalan? Nem a kínaiak miatt, hanem miattunk. Mert spórolunk. Mert
azt hisszük, hogy spórolunk. Nem nézzük,kaviár vagy kutya szar van-e
az üvegben, azt vesszük meg, amelyik pár forinttal olcsóbb.
Legszívesebben saját anyánkat is eladnánk és vennénk helyette egy
akciós energia takarékos takarító gépet. Mert az kevesebbet fogyaszt.
Kati néninek soha sem fájt a foga a munka nélküli segélyre. Nem is
kapott belőle egyetlen fillért sem, míg működött a varroda. Azonban
hiába varrtak szép és jó minőségű ruhákat,nem kellett az embereknek.
A takarékoskodók számára túl drágák voltaka kínaiban és a turkálóban
kaphatókhoz képest, a menők pedig csak nem vesznek olyat, amire nem
azt írták, hogy London. Így aztán hamarosan érkezett egy udvarias
német úriember, aki nagylelkűen megvásárolta a gyárat. Azon persze
nincs mit csodálkozni, hogy szép lassan csődbement a varroda, hiszen
a német már régóta foglalkozott ruhákkal Németországban is. Érthető,
nem akart konkurenciát saját magának.
Feri kőművesnek tanult. Olyan szép egyenes falat tudott rakni, hogy
még az igazgató is csodájára járt. Dolgozott itt-ott feketén, de
normális munkát sehol sem talált. Miért is lenne szükség kőművesre, ha
építkezés is csak ritkán van? Így aztán egyik barátja tanácsára
leszázalékoltatta magát.
Félreértés ne essék, még mindig fél kézzelpakolja a negyven kilós
beton gerendákat, de valamiből meg kell élni.
Józsi bá' nem volt depressziós, nem volt szerelmi bánata, csak tíz
millió forintos adóssága. Nem. Nem ivott, nem játékgépezett. Sokkal
rosszabb: teheneket tartott, és gabonát termesztett. Azért kellett a
pénz, hogy gazdasági épületeket építsen,gépeket vegyen. De nem
kellett az embereknek a gyógynövényt legelő teheneiből fejt finom tej,
mert inkább a bevásárlóközpontban kapható reggeli italnak becézett
hulladék anyagokból készült kotyvalékot itták.. Istenem, olcsóbb volt.
Meg egészségesebb is, hiszen Józsi bá' is a tej miatt halt meg.
Fúj, büdös hajléktalan, hogy lehet ide engedni az utcára, rontja
város képet, elriasztja a turistákat, összehugyozza a padokat! Igen ám,
de a büdös hajléktalan nem egy természeti jelenség. Nem valami
varázslat következtében keletkezett, hanem rendes átlagos emberből
vált büdös hajléktalanná. Hiába kergetjükel, zárjuk be, ha nem
látjuk, akkor is büdös hajléktalan marad. És még mi sértődünk meg, ha
az alamizsnánkat piára költi.
Ha egy tíz éve totálkáros autóbaeszeveszettül öntjük a benzint, majd
megpróbáljuk beindítani, van-e értelme megsértődnünk azon, hogy a
járgány nem megy?
Oké, de mi közöm van nekem ezekhez? Jólfizető állásom van, új kocsim
és szép lakásom. Ez igaz, viszont egy kicsike kis közöm mégis van.
Méghozzá az, hogy ez az egész mind-mind miattam van. Ugyanis ha a Kati
néni által varrt ruhát veszem meg, nem megytönkre a varroda és neki
is megmarad a munka helye. És ha Kati néninek megmarad a munka helye,
össze tud gyűjteni annyi pénzt, hogy építtessen Ferivel még két szobát
és egy fürdőszobát a szoba-konyhájához. ÍgyFerinek sem kellene a
rendes fizetés helyett a kevéske rokkantnyugdíj. Ráadásul ha Józsi
bá' által termelt tejet iszom, nem csak egy halottal lenne kevesebb,
de még egy büdös hajléktalannal is, aki régena mezőgazdaságban
dolgozott, és akit most is alkalmazna Józsi bá'. Egy a büdös
hajléktalan már nem lenne se büdös, sehajléktalan. És hogy nekem
ebből még hasznom is lenne. Nem meglepő, hiszen ezt a sok
szerencsétlent mind az én adómból tartja el az állam, így ha
dolgoznának, nemhogy nem kerülnének semmibe, de még ők is bevételt
jelentenének az országnak. A több bevételből pedig több utat,iskolát, parkot,
templomot, uszodát és kórházat lehetne építeni, ami számomra is
egyértelműen hasznos lenne (ám többet is lehetne belőle lopni, ami
persze korántsem lenne hasznos).
Ezek után érdemes elgondolkodni azon, vajon az a termék olcsóbb-e,
amelyiknek kisebb szám van az ár cetlijén, vagy az, amelyiken ez
olvasható:
"Made in Hungary".

Forrás: Bencés Diák szövetség Levelezőlista