Varga Kata?Álomnő

A békesség kedvéért szőnyeg alá söpörjük a gondokat. 

Ott gyűlik, gyűlik, látszólag nyugi van. Majd valami 

jelentéktelen dolog miatt kitör egy hatalmas veszekedés.

Vannak, akik a békesség kedvéért nem mondják, ha 

valami nem tetszik nekik. Inkább tűrnek, de belül, a 

szívükben elégedetlenség és harag van. 

85 éves bácsi elmegy egy ügyvédhez. El akar válni. 60 év 

után. Na, de miért? – kérdezi kíváncsian az ügyvéd.

A bácsi elmeséli. Ő is, és a felesége is nagyon szeretik a 

pirítóst. Minden reggel pirítóst reggeliznek. 30 éve 

szertartás reggelenként, hogy a bácsi szel 2 szelet 

kenyeret (újabban már szeleteltet vesznek), majd beteszi 

őket a kenyérpirítóba. Aztán a ropogós kenyeret 

elfogyasztják. Ő leginkább a kenyér végét, a serclit 

szereti. Ezért ezt a legjobb falatot mindig átengedte a 

feleségének. Először szeretetből. Az asszony nem tűnt 

hálásnak. Sose köszönte meg. A bácsi kezdte figyelni, de 

soha nem köszönte meg, sose mondott le róla 

előzékenyen a párja kedvéért. A bácsiban az évek során 

egyre több neheztelés halmozódott fel.

Egyébként nem veszekedtek soha. De tegnap véletlenül 

kiöntötte a tejet, és a felesége ráförmedt. Majd, miután 

kinyitotta a száját, nem is hagyta abba egyhamar a 

szidalmakat. Többek közt azt is felemlegette, hogy a férje 

milyen önző alak, 30 éve mindig neki adja a serclit, a 

legvacakabb részét a kenyérnek. 30 éve tűri, nem szólt 

érte, de most betelt a pohár.

Ó, ha egyszer is elmondták volna a másiknak, hogy mi a 

bajuk! De nem, a bácsi 30 éven át odaadta a legfinomabb 

falatot a feleségének, és neheztelt rá, amiért az nem 

mutatkozott hálásnak. A feleség 30 éven át megette a 

legvacakabb falatot, és neheztelt a férjére, hogy mindig 

neki adja. Mert így kell ezt csinálni.

Nem baj, ha vannak viták, nézeteltérések, konfliktusok. 

Az a baj, ha úgy csinálunk, mintha nem lennének.