Szeretettel köszöntelek a a közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
a vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a a közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
a vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a a közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
a vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a a közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
a vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Ha
az ember valamire vár, képesek a percek végtelen hosszúságúra nyúlni.
Az évek, legalább is a 20. születésnap után, fénysebességgel száguldanak
tovább. Ha visszatekintünk, úgy érzékeljük – amit izraeli kutatások is
alátámasztanak –, hogy a nagykorúságunkig eltelt időt azonos
hosszúságúnak érzékeljük, mint életünk innen számított, hátralévő
részét. A pszichológusok ezt a jelenséget a „szubjektív időérzékelés”
fogalommal definiálják, és különböző kísérletekkel a végére is jártak,
miként is működik.
Az agy számára rutin
Hede Helfrich, a Hildesheimi Egyetem Pszichológiai Intézetének vezetője felfedezte többek közt,
hogy az idő múlásával a biológiai óra késik,
minek következtében a fizikai idő múlását gyorsabbnak érzékeljük. Ehhez
még hozzáadódnak az úgynevezett eseményidők effektusai: ha egy adott
időszakon belül események sokasága követi egymást, akkor az eltelt
időszakot rövidnek érzékeljük. Ezzel szemben a fizikálisan azonos
hosszúságú, de eseménytelen időintervallumokat, melyeket a napi rutin
vagy a várakozás tölti ki, túl lassúnak érzékeljük, mutat rá a szakértő.
Egy
bizonyos idő távlatából az agy, paradox módon, éppen ellentétesen
rögzíti a történéseket: az agyunk a mindennapokat alig vagy kevésbé
tartja megőrzésre vagy emlékezésre méltónak. A különös események nélküli
napok, mintha semmi nem történt volna, gyakorlatilag áthullanak az
emlékezet rostáján. Ha azonban új élményekben van részünk, vagy
jelentősebb, korábban ismeretlen benyomások érnek bennünket, akkor az
idő szövi a memória szövetét – úgy tűnik, kicsit megáll, és szünetel a
száguldás. Ennek függvényében hasonlítjuk egymáshoz a különböző
életszakaszokat: ezért van, hogy szubjektív értelemben miért múlik el
egy év egy 50 évesnek 5-ször olyan gyorsan, mint egy 10 évesnek.
Természetesen nincs arra lehetőség, hogy megállítsuk az időt, azonban
dolgozhatunk azon, hogy a szubjektív életérzetünket megváltoztassuk –
hogy az év ne rohanjon olyan gyorsan tovább.
Egyes számú időfék: Választani és nem gyötörni
A kék pulóvert vegyem fel, vagy a sárga blézert? Autóval menjek, vagy villamossal? Pizzát egyek,
vagy
spagettit? Annával menjek színházba, vagy a papával moziba? Szüljek
gyerekeket, vagy építsem a karrierem? Manapság számtalan lehetőség közül
választhatunk, hogy időnket eltöltsük,
mondja a bochumi szociológus és időkutató, dr. Nadine Schöneck-Voss. „Ez a választék, ami az
előző generációk számára még nem volt elérhető, nem jelent kizárólag szerencsét. Időigényes,
döntéskényszert és a valamiről való lemaradás miatti félelmet idézheti elő.”
Különösen a „helyesen döntöttem” kétsége járul hozzá, hogy időérzékünket felgyorsítsa. És
egyszerre
kétféle módon: először a stressz gerjeszti azt az érzést, hogy nincs
elég időm, másodszor valamennyi, még a legkisebb döntés is egyazon
irányba tereli a tekintetet: hogy alakul a jövő. Ezáltal tudatosul
bennünk, hogy az idő véges.
Az időkutató ezért az tanácsolja,
hogy a mindennapok apró döntéseit bízzuk a megérzésre, így „gyorsabban
és hatékonyabban működik és az ember automatikusan kevesebbet is agyal”.
A fontos döntésekre pedig egyszerűen több időt kell fordítani.
Kettes számú időfék: Érezni és nem tölteni
A
múlt csupán emlékeinkben létezik, és olyan alakot ölt, mint amilyenre
agyunk utasítja. Tudósok úgy vélik, hogy egy élmény az agyunkban annál
nagyobb „tárhelyet” vesz igénybe és annál hosszabbnak tűnik, minél több
érzelmet generált, minél gyorsabban vert a szív és minél szaporább volt a
lélegzetvétel.
A probléma: érzelmeink kordában tartását felnőttként tanuljuk meg. Zavartalanul végigtáncolni a
szobán, mint egy gyermek, ha meglátjuk a karácsonyfát? Mennyire kellemetlen! Ám éppen ebben
rejlik
a titok: miért van az, hogy a gyerekek számára az ünnep az egész hétre
kiterjed? Engedjünk hát szabad utat érzelmeinknek, érzéseinknek! Ha nem
akarjuk, hogy az év nyomtalanul és szélvészként tovasuhanjon, meg kell
élni az érzelem pillanatait.
Hármas számú időfék: Élni és nem menekülni
Az
embernek érzékelnie kell a másodperceket, perceket, órákat, hogy azok
valóban életre keljenek. Ám ahelyett, hogy a pillanatot itt és most
megélnénk, és egyszerűen élveznénk a napsütést, gyakran elmenekülünk a
realitásokból – ezzel az időből –, és átgondoljuk a számtalan lehetséges
problémát, melyek aktuálisan foglalkoztatnak bennünket. „Azonban az idő
éppen emiatt szökik tova” – mondja a pszichológus. Javaslata: Tudatosan
szánjunk időt (szép) dolgokra! Tudatosan mondjuk magunknak: „Ez az óra a
lazításé, kiülök a napra, figyelem az embereket, hallgatom a madarak
csivitelését.”
Négyes számú időfék: Újat és nem régit
Egy olyan nap, amelyiken az agy szempontjából semmi szokatlan, semmi új nem keletkezik,
kevéssé
„figyelemre méltó”, csak kevés emléket hagy maga után – és a
későbbiekben éppen emiatt rövidnek is tűnik. Azonban egy első élmény
esetében a tudat aktív. „Ha tehát azt szeretnénk, hogy az idő ne múljon
olyan gyorsan, akkor agyunkat újra és újra kényszerítenünk kell új,
magával ragadó élmények megteremtésére” – mondja az időkutató dr.
Schönek-Voss. Mi lenne például, ha megtanulnánk tangót táncolni,
kipróbálnánk egy új vendéglőt, és ott olyan ételt rendelnénk, amit még
soha nem kóstoltunk?
Ötös számú időfék: Tudatosság
Bizonyos tevékenységek, mint például a fogmosás, nem tudatosulnak bennünk, mert ezeket
gyakorlatilag kirázzuk a kisujjunkból. Ennek következtében az ilyen tevékenységekre fordított időt
nem
is tudatosítjuk magunkban, ez csak megtörténik. „Gondoskodjunk tehát
arról, hogy az időt tudatosan éljük meg. Nem fogunk megőrülni attól, ha
minden nap csinálunk valami újat. Az a fontos, hogy a megszokottból, a
rutinból kilépjünk” – mondja a szakértő. Néha elég annyi, hogy vasárnap
nem a Helyszínelőket nézzük, hanem elmegyünk egy moziba.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!