• Dénes Dóra

Könnyű becsúszni az alkohol vonzásába olyankor, ha például valakinek munkahelyén, a családjában, a barátai közt az ivás csoportnorma. Kimaradni nem trendi. Tari Annamáriával és Horváth Gergellyel az alkoholizmusról beszélgettünk, és arról, hogyan éljünk együtt valakivel, aki alkoholfüggő. 2. rész.

1. rész: Négy gyerek mellett halálba itta magát

Egy kemény véleménnyel hagytuk abba a múltkor. Annamari történetében egy fiú mondta az apjáról, hogy az apja önző és az alkoholt választotta a család helyett. Az érdekelne, hol van ebben a család felelőssége?

Tari Annamária: Azt meg kell értenünk, hogy az alkoholizmus egy betegség. Súlyosabb esetekben mindennapos a harc az ivás vágyával, amit csak komoly énerővel és pszichés energiával lehet féken tartani. Az alkohol általában örömfunkciót tölt be, ellazít és nyugtató hatású az elején, ugyanakkor a rászokásnál már az élet részévé válik.

Alkoholbeteg személyiségeknél általában a pszichés egyensúly labilitása, alávetettség és kiszolgáltatott pozíció jelenléte az életben, az énerő részleges hiánya a jellemző. Gyakori, hogy titokban és rejtve marad a tényleges ivási aktus, a család csak az „eredményt” látja, de magát az ivást nem. Ezekben az esetekben az egyébként becsületes és őszinte ember szemrebbenés nélkül hazudik, mindenáron tagadja az ivást.

Miért teszi, ha úgyis látszik?

TA: Ez a viselkedés tudattalan, képtelen szembesülni a valósággal, és felvállalni a problémát. Ragaszkodik az italhoz és mindenáron meg akarja őrizni azt. Úgy érzi, joga van inni, ez az ő élete…miközben sokszor komoly depresszió áll mögötte. Aki a "halálba issza" magát, az öngyilkosságnak egy lassú formáját választja, de nem harcol ellene. Gergő, érdekelne, mit gondolnak a férfiak arról, ha egy nő teszi ezt.

Horváth Gergely: Nem tudom, hogy a férfiak általában mit gondolnak az alkoholista nőkről. Nekem van egy túlzott érzékenységem arra, amikor valaki kontrollt veszít. Leginkább azért, mert az az emberi lét megsemmisülésének küszöbe, a méltóság odadobása. Aminek az oka nem mindegy, de a megnyilvánulása sem. Az alkoholizmus a nőknél még sokkal, sokkal fájóbb.

És egy férfinál mi a jellemző, miért veszíti el a kontrollt?

A Szív útjai című regényem egyik szála éppen a mindent felborító alkoholizmus. Egy beszélgetésben valaki felfedte, hogy az ő, illetve az apja történetét írtam meg. És akkor kiderül, hogy a férfiak egy jelentős része a szeretet hiányával, a női erőszakkitörések és párkapcsolati érdekérvényesítések elleni felkészületlenségével küzd.

Ezek erősen tanácstalan helyzetek, amelyeknek megoldását a kultúránk, a szocializációnk szinte elvárja egy férfitől, úgy, hogy közben megtagadja tőle az érzések nyilvános vállalásának a lehetőségét. Ez csapdahelyzet, és ilyenkor sokszor lesz az alkohol a társ. De olyat is láttam, aki nyitott volt a szeretetre, de nem tudott adni, mert ő sem kapott gyerekkorában, és ez a probléma annyira betöltötte, hogy minden emberi kapcsolatát legyilkolta.

TA: Az alkoholizmusba csúszásnak a személyiségbeli okai tényleg tudattalan érzelmi tényezők lehetnek. De éppen emiatt a "hogyan vigyázhatunk" kérdésre is nehéz a válasz, mert komoly önismeretet kíván, hogy valaki felismerje a kezdeti veszélyes pontokat. Amit tanácsolni lehet, hogy figyelni kell akkor, ha bármilyen probléma, feszültség esetén valakinek az jut eszébe elsőre, hogy na akkor most iszom valamit, aztán átgondolom a dolgokat. Mert aztán ez a két dolog összekapcsolódik, és mindig úgy kezdődik el.

Manapság nehezíti a helyzetet az egzisztenciális bizonytalanság, a párkapcsolati nehézségek és általában a fogyasztói társadalom problémái. Sokkal könnyebb becsúszni olyankor az alkohol vonzásába, ha például valakinek a környezete (munkahelye, családja, baráti köre) olyan, amelyikben tényleg csoportnorma az ivás. Olyankor - bár felnőttek vagyunk - mégis "kínos" lehet, ha valaki visszautasít, mert nem trendi.

HG: Az alkoholfogyasztás és a mérték egyébként a hívőknél is kérdés. Az Ige többször is int arra, hogy maradjunk józanok, hogy el ne kövessünk nehezen jóvátehető bűnöket. A belső gátszakadás nem csak a pazar társalkodót hozhatja ki az emberből, hanem az állatot is. Másfelől Jézus első, kánai csodája is a borral kapcsolatos, mint ahogy az utolsó vacsora vétele is a borhoz, mint a véréhez köthető. Szóval szerintem itt a mértéktartás lehet a lényeg, azzal az erős intéssel, hogy aki átbillen, vét.

TA: Azt mindenképp észreveheti magán valaki, ha feszültségoldásra, szorongáscsökkentésre használja az italt. És mindig meg kell hallani azokat az embereket, akik azt mondják: szerintem kicsit túl sokat kezdesz inni. És, ha már baj van, akkor minél hamarabb segítséget kell kérni. Mert a függőség kialakulása gyorsabb, mint a belőle szabadulás. És emberi életeket tehet tönkre.