Még azokban az esetekben is, amikor előre tudjuk, hogy változás következik, gyakran előszőr negatív érzelmek lesznek úrrá rajtunk. Szorongunk, aggódunk, félünk attól, hogy milyen lesz az új helyzet, az új szerep, az új környezet? Milyenek leszünk mi a változás után? Mi van, ha olyasmit hoz a változás, amire nem gondoltunk, amire nem készültünk fel, amivel lehet, hogy nem tudunk megküzdeni?

És mindez természetes. Hisz minden változás új dolgokat hoz és ezzel együtt néha a régiekről le kell mondanunk: belépünk az oviba és ezzel lemondunk a szüleinkkel töltött időről; belépünk a felnőttszerepünkbe és ezzel lemondunk a diákszerep kényelmeiről; függetlenek leszünk a  szüleinktől és lemondunk a biztonságról; újabb lehetőségeket kapunk, miközben a régiektől el kell búcsúznunk. És minden lemondás szomorúsággal vagy fájdalommal jár. Természetes tehát, hogy stressznek éljük meg.

Ezért ne várjuk el magunktól, hogy örömtáncba fogjunk minden változás alkalmával. Mert még a pozítív változások is hoznak magukkal stresszt. Szakmai körökben a stressznek két formája létezik: a distressz, amikor negatív dolgok történnek velünk, és az eustressz, amikor pozitív események váltanak ki belőlünk stresszreakciókat. Gondoljuk csak egy ballagásra vagy egy esküvőre. Szép és pozitív események, de mégis stresszesek vagyunk ilyen helyzetekben is.

Ez lenne tehát az első lépés a változások átvészelésében: hogy elfogadjuk, ha negatív érzések öntenek el.

De mindezek mellett fontos egy másik szempontot is figyelembe vennünk: a változás pozitív oldalát. A stressz meg a kiszámíthatatlan helyzetek mellett jó dolgokat is hoz a változás. Még akkor is, ha úgy érezzük: megfeszülnek a határaink. Sokszor pont akkor tanulhatunk valami újat, ami jobb emberré tesz. Az új helyzet nemcsak a környezetünk és a körülmények megváltozását hozza magával, hanem belső változások is történnek. Bennünk is megváltozik valami, ami otthagyja a nyomát sok időn keresztül.

• Lehet, hogy az egyetem elkezdésével új esélyt kapunk, hogy ezúttal másképp tanuljunk vagy új barátokra tegyünk szert.
• Amikor elköltözünk a szüleinktől, több felelősség hárul majd ránk, így megtanulhatjuk elfogadni és vállalni azt.
• Az első munkahelyünkön végre érezhetjük, hogy mi is képesek vagyunk eltartani magunkat és átélhetjük, milyen jó érzés függetlennek lenni.
• Amikor gyerekünk születik, utána másképp látjuk a világot és önmagunkat is: egy új ember szemszögéből. Megtapasztaljuk, mit jelent a gyermekünk igényeit a sajátunk elé helyezni.
• Ha elköltözünk egy másik helyre, bebizonyíthatjuk önmagunknak, hogy képesek vagyunk sokmindent újrakezdeni.

Ezeknek fényében a változással való szembenézés második lépése a pozitív következmények megtalálása.

Amikor azon dolgozom valakivel, hogy a negatív gondolatokat pozitívvá kovácsoljuk, először eléteszek egy pohár vizet, amit félig töltök vízzel, és megkérdezem: mit lát? A negatív gondolkodású ember számára a pohár félig üres, míg a pozitív gondolkodású számára félig tele van. Biztosan sokan közületek ismeritek ezt a mondást, hogy: nem mindegy, hogy a pohár tele van, vagy félig üres. Mert el lehet keseredni azon, hogy csak félig van, de lehet örülni annak, hogy van benne víz és nem szomjazunk...

Igen, fontos a pozitív gondolkodás
De nem a mániákusan, szorongóan és foggal-körömmel való kapaszkodás a pozitív gondolatokba, hanem egyfajta nyugodt optimizmus, ami megengedi azt is, hogy elfogadjuk, ha első látásra valamitől megijedünk.

http://www.harmonet.hu/psziche/61598-hogyan-veszeljuk-at-a-valtozasokat-az-eletunkben.html