UTAZÁS A LELKEM KÖRÜL

Minden eseménynek, ami megtörténik az emberrel, van jó és rossz vonzata.Ez természetesnek hangzik.

De ha azt mondom, hogy a súlyos betegségeknek is van jó és rossz következménye, ez már nem hangzik annyira egyértelműnek.

Igen, a depresszónak vannak nagyon súlyos, kemény következményei: nem tud az ember örülni, nem tud akarni, értéktelennek érzi magát, belül nem azt érzi, mint amit kifelé mutatni képes, és így tovább.

Viszont még ennek is van nagyon sok pozitívuma, bármilyen hihetetlen is.

-Hálás vagyok a betegségemnek, mert nagyon sok hozzám hasonló emberhez olyan szoros köteléket alakított ki, amilyen enélkül elképzelhetetlen lenne.Ha összefutunk, boldogan ugrunk egymás nyakába, és őszintén kérdezzük:Hogy vagy?

-Hálás vagyok, mert itt a rehabilitáción sokféle tevékenységet megtanultam.

Mindig meg voltam győződve arról, hogy kétbalkezes vagyok, és lám sikerült megtanulnom gobleinezni (ezzel kezdtem, mert ez még hihető volt,hogy képes lehetek rá).Benéztem a kerámia műhelybe, és olyan kedvesen invitáltak, és olyan egyszerű feladatot mutattak, hogy maradtam.Rózsákat készítettűnk.A kis agyaggolyót szét kellett lapítani, már kész volt egy szirom.Aztán egymáshoz illeszteni is tudja, aki már látott ilyen virágot.Következtek a felrakásos vázák, kosárkák, és meglepődve láttam, hogy nem is rosszak.

Szőni kezdtem.Igaz, a kezdeti kudarcok után sírtam,dühöngtem,duzzogtam,de egyre jobban sikerült.Kicsit  papírmaséztam, szalvétaképeket készítettem.Rájöttem, hogy üvegfestést is lehet készíteni rajz tudás nélkül is.Az üveg alá helyezem a mintát, és egyszerűen lemásolom.Ez nem bonyolult.

-Ének szakos lévén rávettek, hogy tartsak zenehallgatást a betegeknek.Milyen hálásak voltak!

Jól érezték magukat.

Kórust is kellene szervezni.Mért ne?Igaz a szervezést átvállalták a nővérkék, nekem csak be kellett lépnekm a kinyitott ajtón.Na ebben az állapotban ez sem volt könnyű, remegett kezem, lábam.Nehéz volt újra összpontosítani.Az osztott figyelem pedig egyáltalán nem ment.

Csodálatos volt, amikor évek múltán azt vettem észre, hogy Ők szebben énekelnek.Dehát akkor én dolgozom jobban?Minden alkalommal a próbán feldobódtam én is, ők is.

-Kezdtem magamra figyelni.Mi  mikor történik, és hogyan.Meg tudom-e előzni, hogy a pokol legmélyebb bugyraiba kerüljek?Hiszen mindig vannak előjelek.Túl tudok járni az eszemmel az agyműködésemen?Ugyan!De mégis.Minden siker után megdícsértem magam.Más vagyok, mint a betegségem előtt.Más az értékrendem, nem is ítélkezem.

Vajon mit hoz még a betegségem, amire addig fel se figyeltem volna?Milyen tulajdonságokat húzkod elő belőlem?