Depresszió és életöröm

A rusnyaságod magadnak köszönheted

Senki sem tökéletes, sőt tovább megyek, te sem vagy az! Ha ezzel tisztában vagy és el is tudod fogadni, akkor esélyed van a boldogságra. Ezek nagy szavak és most nem a felhőtlen, mindig mosolygó optimizmusról beszélek, hanem a szimpla tényekről, a realitásról.

Érték, a mérték

Tegyük rendbe ezt egy picit. Mi is az érték? Te vagy. Nem a ruháid márkája, a telefonod típusa vagy a fülbevalód karátjai tesznek értékessé, hanem a belsőd. Lelkes orvostanhallgatók vegyenek vissza az örömködésből e sorok olvastával, mert most nem a belső szervek fontosságáról fogok értekezni.

A belső, egy kicsivel megfoghatatlanabb és jóval bonyolultabb értelmezését boncolgatom. Pontosabban a kisugárzás lényegére hívom fel a figyelmet. A kisugárzásod gyakorlatilag attól függ, hogy mennyire vagy magabiztos és mennyire vagy tisztában az értékeiddel, ha úgy tetszik, mennyire ismered magad.

Önismereti Te-Mit-Tudsz

Ha a tükörbe nézel, mi az első dolog ami az eszedbe jut magadról?

Első  kóros opció

Rögtön fancsali képet vágsz és lenézel a hasadra, majd a derekadra teszed a kezed, hogy eltakard a neked nem tetsző felesleget. Eközben olyasmiket mormolsz, hogy „ha ez itt nem lenne..” vagy „ha 5 kilót fogynék az úszógumimból..”és persze közben arról álmodozol, hogy mennyire szeretnél soványabb lenni, akkor te az örök elégedetlenkedők csoportjába tartozol. Realistának képzeled magad, de pesszimista vagy. Nem tudod sem elfogadni, sem pedig értékelni Önmagad. Folytonosan jobbra vágysz és egyszerűen kevés vagy magadnak.

Márpedig, ha magadat nem tudod elfogadni, akkor mit vársz a többiektől? Ők is jóval kevesebbnek fognak látni, mint amilyen valójában vagy. A pesszimizmusod rányomja a kapcsolataidra, a munkádra, azaz az egész életedre bélyegét. A vágyaid rabja vagy, azokban élsz, ahelyett, hogy a realitásból próbálnád kihozni a legtöbbet, vagy inkább megbékélni azzal, ami vagy.

Második kóros opció

Felvonod a jobb szemöldököd  és elmosolyodsz. Oldalra fordulsz és úgy is megnézed magad a tükörben, miközben olyasmiken gondolkodsz, hogy.. ááá, nem is gondolsz semmire, csak elégedetten nézegeted magad. Félre ne értsd, de te igencsak magamutogató vagy.

Ne feledd, az élet olykor egy óriási arcon csapással reagálja le a beképzeltséget. Érdemes időben felébredni az egoizmusból és kicsit kevesebbet büszkélkedni a tükör előtt. Hidd el, a legtöbben nem tartanak olyan szépnek, mint amilyennek a tükör tart téged. Az, hogy te sokra tartod magad, javarészt azt is maga után vonja, hogy Te annyira szép és jó vagy, mint senki más. Ezt másik is megérzik a környezetedben és sajnos egy ilyen ”jó embernek” nem sokan szeretnének a barátai lenni. A munkahelyeden is komoly problémáid lehetnek a pökhendiség miatt, főként ha néha a számodra alantas munkát nem kellőképpen végzed el.

A valóság egy mocskos disznó!

Az.. de így szeretjük. Ringathatjuk magunkat tévképzetekbe, de csak magunknak ártunk. Az vagy aminek Te tartod magad és pontosan annyit is érsz a társadalom többi tagjának. Ha több barátot, komoly párkapcsolatot szeretnél érdemes először magadat átértékelned és aztán a tettek mezejére lépned.

A pesszimisták kerüljenek közelebb a realitáshoz, még a magamutogatók próbáljanak lejjebb adni „magukból”. Az elégedetlenkedők, ha tükörbe néznek, kezdjék el összegyűjteni, hogy mit szeretnek magukon, míg a magamutogatók, tegyék ki legjobb barátjukat a lakásból – tükröt. Ha elkezded közelíteni a realitáshoz az énképedet és elfogadod azt, akkor a végén még kifacsarhatsz magadból egy őszinte mosolyt. Nem olyan rossz az! Próbáld ki!