"Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások. De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, hogy apillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. Nem veheti el tőled senki azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, és selymes puha keze, mint a jó tündérnek. "

Wass Albert

 

 

Halk
Szavakból
Puha ágyat
Vetek...
Neked
Óvatos
Csókokkal
Takarom
Fáradt lelkedet
Hangom
Szárnyaival
Repítelek
S csukom le
Szemed
Emlékem
Pöttyeivel
Feldíszítem álmod
De nem
Lesz túl
Rikító
Csak tavasz-szinű
Látod?
Mosolyt
Cirógatok
Csukott
Szemedbe
Érintést-vágyakat
Kinyújtott
Kezedbe
Játékos
Hullámot
Kócos hajadba
Mintha
Minden szála
Szanaszét
Szaladna
Gyűrött
Takarót
Simítok ki
Szépen
Vigyázva
Hogy hozzád
Csak
Alig-alig
Érjen
Álmodat így
Őrizve
Mosolygok magamban
Legyen
Minden
Gondolatom
Megnyugtató
Lágy ölelés
Neked
Csendben vagyok 
Most
Csak szemem
Mondja ki
A neved

Mikor először tűnt elém, 
drága volt, mint egy tünemény, 
kit azért küldött életem, 
hogy egy perc dísze ő legyen. 
Szeme mint alkony csillaga; 
s az alkony hozzá a haja: 
csak ennyi benne az, ami 
nem májusi és hajnali. 
Vidám kép, édes könnyűség: 
meglep, megállít és kísért. 
De többször látva: látomány 
volt ő, és mégis földi lány. 
Lépése szűzi és szabad. 
Házias minden mozdulat. 
Alakja nyájas, tiszta fény. 
Nyomában emlék és remény 
kelt: mivel ő sem állt a szív 
mindennapi és primitív 
éhei, kis búk, örömök, 
csók, könny, mosoly, vágy, gáncs fölött. 
Azóta híven nézem őt, 
s lesem élete ütemét. 
lelket lélegző drága lény: 
útitárs a Halál felé. 
Szilárd ész, gyengéd akarat, 
szívós erő halk báj alatt. 
Valódi asszony, jó s igaz, 
intés, parancs, derű, vigasz. 
Asszony, és mégis valami 
fényt érzek, ami angyali... 

Babits Mihály fordítása

Nézz fel az esti égre,ha a nehéz napnak vége!
Rád mosolyog egy csillag, örül neked,hogy itt vagy!
Szíved ajtaján,dörömböl, meríts te is az erőmből!
Gondtalan most csak így lehetsz, tiéd minden amit szeretsz!
Minden egyes napunk,csak egyszeri csoda,
használd ki minden percét többé el nem érheted soha!
Becsüld meg napjaid, nyisd ki bezárt ajtaid,

engedj be minden érzést, érezd a pillanatnyi féltést

Az élet szakadatlan küzdelem. Délelőtt az éhséggel, délután az álmossággal.

 

Három állat álma . .  És a legfontosabb: .

 

 

Srácok nehogy igy járjatok: 
Egy fiatalember ajándékot szeretett volna vásárolni kedvese születésnapjára,
s mivel még csak rövid ideje jártak együtt,
Hosszas fontolgatás után úgy döntött,
hogy egy pár kesztyű lenne a legmegfelelőbb:romantikus, de nem túl személyes.
Kedvese húga elkísérte őt az áruházba és segített kiválasztani a kesztyűt.
A húg bugyit vett magának. Csomagolás közben az eladó összekeverte a ruhadarabokat,
így a húgé lett a kesztyű, a kedvesé pedig a bugyi.

Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. Könnyű a Napnak, mert nem kell szólnia ahhoz, hogy a pirkadat pírjával reményt öntsön a szívünkbe, sem a virág szirmán a harmatcseppnek, hogy parányi ékkőként beragyogja a lelkünket. Egyszerűen csak vannak, nem tesznek semmit és létük csodája önmagunk csodájának felismeréséhez segít.

Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak. De mit tegyek - ha nem érinthetlek szellőként, sem friss forrásvízként s nem vethetek rád óvó árnyékot, mint a dús-lombú fa?

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer valahol a távoli Afrikában 
egy poros karaván út, melyen gyakran megfordultak kereskedők, utazók.
Egy szép napon török kereskedők szállítottak rózsatöveket, 
de váratlanul homokvihar támadt rájuk, s a megriadt tevék szanaszét szaladtak, 
szétszórva értékes terhüket.
Minden rózsatő elpusztult; kiszáradt a forró napon. 
Csak egy kis gyenge tövecske sodródott a széllel, míg végül elakadt egy oázis közelében. 
Mélyen befúródott a homokba és mivel itt nedves volt a talaj, sikerült megkapaszkodnia.

Öreg bölcs üldögélt a Korinthoszba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele:
- Milyenek itt az emberek? – tudakolta.
- Hová való vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs.
- Athéni vagyok.
- És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg.

- Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan.
- Nincs szerencséd! Korinthoszban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és önző emberrel fogsz találkozni.